HelyzetJelentés

A HelyzetEmber saját versei egy új ciklussal.

Még jó!
Sejtés
Kortünet

Brovics és Zorka
- 1
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6

Még jó!

diakép: emlékezet
in ampulla pendere
velõ a szürkeállományon
csöppnyi emberek
ugróiskolát játszanak

én:
azért imádkozom, hogy sovány legyek
szorosan a fal mellett járok néha
belesimulok bele-
keskenyedek
néha rálapulok a falra
visszhang: rálapulok a falra

másodpercenként 36 képre
falfirkára szaggat
a homlokom mögül szûrõdõ
gyerekhang
a számolásra (egy-kettõ-négy-öt-hét-
fordul) lélekzem
percenként 2160-szor
naponta 3 110 400-szor
összesen (még húsz év / talán) 47 713 536 000-szer
(mindig a számolást rontom el)
ûr lefulladás (koponyaalapi törés)

azon tûnõdöm hogy lehet
hogy ennyire még ennyire
is értjük egymást értjük
hogy ez én s ez te szervusz

múltkor is az egyik csak nevetett a másik
gimnazista korba érezte magát vissza-
rángatni ami jó volt
a korba ami jó hogy
visszafele van hogy volt
hogy ez a másik hogy volt
ne firtassuk nem jól
hátrafele cibálva
ott is hagyta az egyiket
a földalattin állva
az alagútban süvítõ rosszkedvet így igyekezvén
a lehetõ
persze nem tudja mi lehetült
csak azért mondom
hogy ugye (a szimbóleum
kedvéért) a földalattin egy irányba
szálltak
a szaggatásuk valahogy összerendezõdött

és hogy miért mindig a rossz
emlékek meg a hülyeségek amik
miatt nem tud elaludni este az
ember még jó hogy (megissza
kiírja) jó hogy megmaradnak
ezek valami gimnazista emlékek is
ilyen-olyan rosszkedvekrõl metrókról
ostoba esték
rendben lehet hogy félre
de értjük egymást még
jó

Sejtés

Mint ha egy sötét bérházba lép
az ember, egy teljesen kivilágítatlan
szobába. A bútoroknak ütközik, tapogatózik.
Lassan, hetek múltán ismeri a szobát,
mi hol van, tudja. És egyszer rálel:
a villanykapcsolóra,
egy pillanat - és a fény elönti
(and it's all illuminated)

Én olvasni szeretek,
kedvencem sportrovat és képregény,
meg Vonnegut.
Vonat, cigaretta, könnyû uzsonna,
elfoglalják helyünket azokban
a percekben, órákban, amikor
nem vagyunk jelen.
Bérbeadott napok, megszorult
évszakok.

Egy pillanat
az volt életem legfontosabb
semmi, amit ezután
sajnálom

Kortünet

Mintha egy játékban, az ajtó
a háta mögött becsukódna, vissza
nem lehet, csak elõre mehet,
de azt már indulás elõtt is unja.

Megáll - cigarettára gyújt -
bevárni a gyorsuló idõt,
hogy hátranéz, hogy hátha látna még
karcsú lányokat a fürdõ elõtt.

Tündérekre vár, falevélre.
Körömpörkölt, nyúlszõrkalap.
Mégegyszer élni. Még egyszer érzi:
lehúnyt szemhéján áttûz a nap.

Brovics és Zorka

1

brovics jó alkatú
zorka túl sovány
brovics arca sebhelyes
zorka kötni is szeret
fõzni meg csak húslevest
brovics jól fut
zorka a nagymamával hosszan és
kellemesen beszélget péntekenként
és a kulcsát el szokta hagyni
brovics él-hal a spagettiért
de nem szereti az állatokat
brovics úgy tud zorka fülébe súgni
hogy az beleborzong és akkorát mosolyog
hogy kilátszik lyukas szemfoga
amit szégyell
zorka ritkán imádkozik
brovics kívülrõl tudja a bajnokság eredményeit
brovics kedvenc színe a kék
zorkáé a sárga
zorka fiút szeretne
brovics evvel várna
brovics nagyon szereti zorkát
mit még
a régi filmeket
zorka csúnyán elhagyja magát
amikor beteg
néha fáj a feje ilyenkor kiabál
de ha brovics homlokon csókolja abbahagyja
a vörösbort imádja a cabernet-t
brovics a moziban mindig a sor szélére ül

talán még az hogy zorka szereti
ha masszírozza a talpát brovics
ilyenkor csókot ad neki
brovics az apjával levelezik
zorka fél a sötétben
néha veszekszenek
néha kibékülnek

brovics balkezes
nagyjából ennyi

2

zorka lehajolt egy lapulevélhez
amin egy szarvasbogár mászott
ilyen banális képek ezek
nyár napsütés
és tátva maradt a szája úgy nézte
a csillogó hátú bogarat
percekig hosszú percekig
amíg az eltûnt
a pitypang mögött

de zorka ott maradt guggolva
kereste a lábak helyét a levélen
ujja hegyével tapogatta hátha felszántotta
a csöpp állat a zöldet

azután az útra nézett ahol nem volt meg
a nyoma és zorka félni kezdett
az erdõ oldalában
                     ha továbbmegy
az úton a posta utcájába ér a faluba

de nem ment
a rendet figyelte
ott a lapu mögött kereste
ilyen banális versek ezek
nyár napsütés

3

a fél sóskiflit azt brovics megette
amit zorka meghagyott
pedig a kiflit nagyon szerette
csak jóllakott
brovics meg a kerítést javította megéhezett
a paprikáskrumpli még egy jó óra
a kiflit zorka meg otthagyta
utólag persze könnyû
megmagyarázni a gyerek is
azt tanulja meg elõször hogy mikor kell sírni
szóval megette és mikor zorka jött
kereste
már hiába kért bocsánatot mentege-
a kiflit zorka nem felezte el vele
meg akarta enni
most már ha élete
minden kiflije maradékát felét
zorkának adja is
ezt már vissza nem lehet
ezt már megette

4

a patak mellett
a lóherék közt taposva
ballagott brovics a közért felé
ahol nem volt szörp és újság is csak egy
azért a postára külön kellett menni
de egy órával késõbb nyitott ezért
elõbb a kenyér meg az elnefelejtse hagyma-
tészta-paradicsom-paprika-szalonna még van-bors
és egy üveg cseresznye meg
a nagy órába elem már szörnyen késik
erõsen figyelt hátha
hátha talál egy négylevelût
nem túlzás: olyan üde volt a fû
hogy zöldre festette a harmatot
az meg a cipõn hagyott nyomot
de úgyis a rosszabbat vette fel
mindig a közértbe menet ilyenkor
ébred fel zorka elsimítja
gyûrött arcát átöltözik vizet
forral fele mosdani fele teának
megmossa a fogát a lyukas szemfogát
mosolyog broviccsal álmodott
hogy egy autóban ülnek
ott van még berki a tékás
és kérdezi hogy a macskát
miért a csomagtartóba rakták
zorka pedig válaszol hogy mert fél a szúnyogoktól
berki erre bajuszt növeszt
ultizni kezdenek

brovics szatyra a lábát verdesi
a földrõl az égre felnéz
és nagyon hirtelen kell megállnia
mert a felhõk alakja oltár
és napraforgó a színük
valahogy mindez túl szép
mintha az ott fenn nem ég
lenne hanem valami emlék
mondjuk egy téli éjszakáról
hazafelé abból a bálból
ahol a dédi szülinapját
ünnepelte a nagy család
az is valahogy szép volt brovics
megáll leteszi a szatyrot
és pontról pontra összerakja
a háztetõket madarat felhõt
az eget megjegyzi és nagyon siet
a borsot el is felejti újságért
el se megy
gyorsan vissza
zorka zoknit mos a kerti csapnál
brovics belenéz
áll
még egy percig és csak hallgat
rosszkedve lesz
olvasni kezd
egy régi könyvet
zorka fõz

5

szikla
kis homok
szikla
gyökér
szikla
s így tovább

ha felmásznánk
(én felmásztam)
a keresztbe dõlt fatörzsön
(csukát ledobva)
sziklát
és gyökeret
látnánk markolnánk
ilyen az élõ fa
ilyen az élõ föld
és a patakba mezítláb
vagy mezítlen szeméremnek
nincs helye e tág de
keresztülhatolhatatlan csarnokban
lombala-
földalagút
ami fény kicsi fény
ha jön is: a patakból
ne legyenek kétségeink
ha a fák és a nap
megvívnának ki gyõzne
íme: nap itt nincs

az a kuksi fény is
zorka szemébõl jön csak
és reflektorozza a vízben-
csiszolt kavicsokat keresgél

a kidõlt törzsön az oromig
nem gondolnánk hogy a
bércre nõtt fának gyökere
gyökerén kívül mása is lehetne
hacsak kis szár nem jelezvén: fa

egy fából épült világ

brovics minden egyes kérget végigsimít
(keres valamit?)
pedig nem kezdõdik és nem végzõdik az erdõ
(nem szokása)

a föld fogy el
elviszi a víz
megeszik a fák
elpereg

ujjaim között elpereg
megkapaszkodni nem lehet
félelmetes ha a hasadék
szélén maradok én is
elpergek a fák megesznek
ha lemászom a víz visz el
én is vízbõl földbõl
a verset is fából kell csinálni

de csobb
de csobbanás
brovics szalad
zorka földre ült
egy gõtét látott
s megijedt
elszaladt
nevetnek

6

kata + molni
egy szívbe írva
egy nyíllal átlõtt fa törzsébe vésve
állítmány nincs

zorka keze játszik a kéreg
ráncait átszelõ árkon
kata + molni
nevek csilingelnek ujjain
rózsaszínû gyermek-ujjain
nevetnek
zorka hallgat

májkrémet esznek
éles levegõt
fûillatot esznek
(holnapután hazamennek
magas ég!
két hét micsoda két hét)

este egy tölgy megadó törzsébe
brovics jelet vésett:
se nem szív se nem gomba
ügyetlen kacskaringó
hallgatott a naplemente
zorka a kezét
lehajtott fejjel
hallani szinte nem is
nagyon
állítmány nincs

Ugrás a lap tetejére

Címlap, Üzenet, HelyzetJelentés, Mink magunk,

Élõkép, Hasadóanyag, Versnyom

helyzetember@freestart.hu